Namaste!
"Tedd, amit tudsz, azzal amid van, ott ahol vagy."
Enüd McGiffert
S. Kállai Szilvia

Több mint húsz évvel ezelőtt jött a felismerés, hogy képes vagyok/képesek vagyunk gyógyszerek nélkül is gyógyulni, gyógyítani, bár akkor ez még nagyon merész gondolat volt. Azóta folyamatosan keresem a válaszokat, a megoldásokat és tanultam földi tanítók és égi mesterek segítségével. Eközben éltem mindennapjaimat, dolgoztam számlaellenőrként, óvónőként, belenéztem az mlm rendszerekbe, kíváncsi voltam, hogyan működik a pénzügyi világunk, életvezetési tanácsadó, tréner mellett voltam személyi asszisztens, mindezek mellett hosszú éveket töltöttem újságíróként a média szinte minden területén. Ebből mára a rádiózás maradt.

Érdekes volt lavírozni életem két fő területe között, már, ami a kézzelfogható és a megfoghatatlan dolgokhoz kötött. Úgy is mondhatnám, hogy a spirituális és a hétköznapi részem között. Aztán jött a felismerés: mindkettő hozzám tartozik. Sőt, a Vagyok, Aki Vagyok-ba beletartozik minden részem, a képességeim, a jó és kevésbé jó dolgaim, az erőm és a gyengeségem, a határtalan szeretetem, a hitem és a még megbúvó félelmeim, minden, ami én vagyok, mert mindenemmel együtt vagyok én magam, Önmagam.

Aztán jött a következő felismerés, egyáltalán nem ördöngösség, vagy nem tartozik a túlmisztifikált dolgok közé az, amit csinálok. Amire képes vagyok, arra bárki más is képes. Csak döntés kérdése.

A különbség jelenleg csak annyi, hogy az aktuális feladataimhoz hozzátartozott egy két olyan dolog ismerete és használata, amelyre másoknak még esetleg eddig nem volt szüksége. Senki sem áll a másik felett. Egymás mellett haladunk és Segítői vagyunk egymás fejlődésének. Energiagyógyászként, szeretettrénerként, spirituális tanítóként, médiumként, vagy csak egyszerűen Segítőként a célom, hogy segítsem a hozzám fordulókat örömteli, boldog, feltétel nélküli szereteten/szerelmen alapuló, boldog, egészséges, bőségben, egyenrangú párkapcsolatban megélt, csodákkal fűszerezett mindennapjaik megteremtésében.

Németh István

Azt hiszem, már gyermekkoromban is másként láttam a világot, mint az emberek többsége. Természetesen a többi gyerekhez hasonlóan én is tanultam, játszottam, nem különböztem sem külsőben, sem viselkedésben a társaimtól. A gondolataim azonban már akkor is olyan területeken jártak, melyeket felnőtt fejjel sem egyszerű, néha egyenesen lehetetlen megérteni, nemhogy egy gyerek tudásszintjével. Akkor még nem is foglalkoztatott a kérdés, bennem voltak az érzések, bizonyos dolgok tudása, melyeket nem értettem, de a mindennapjaim elfedték ezeket.

Tizenéves koromra aztán érdeklődni kezdtem nem szokványos dolgok után. Érdekelt az ufó-kutatás, a parapszichológiai képességek, a rejtélyes esetek magyarázatai. Nem egyedi korszakot éltem át, mindenkinek (vagy legalábbis majdnem mindenkinek) az életében van egy szakasz, amikor a különlegességeket keresi. A különbség az, hogy ez bennem megmaradt.

Idővel aztán, ahogy a kérdésekkel foglalkoztam, a bennem lévő ismeret is kezdett letisztulni, sok addig érthetetlen dolog értelmet nyert. Ennek köszönhetően viszont az ufó-kutatás témaköre érdektelenné vált számomra (nem azért, mert nem fogadom el, hanem mert sok esetben másként láttam a dolgokat, mint azt a leírásokban olvasni lehetett), a parapszichológia kérdéskörébe tartozó képességeket a maguk módján természetesnek vettem, nem jelentett már különlegességet (legfeljebb vágyat, hogy nekem is legyen valami különleges képességem).

Közben az életem a realisztikusabb problémák irányába terelt, műszaki pályát választottam, és idővel a gépészet és az elektronika lett a megélhetésem forrása. Bár kisebb-nagyobb kitérőket tettem, például a kereskedelem, sőt az építőipar irányába is, jelenleg is a műszaki képzettségemmel keresem a kenyerem.

Néhány éve azonban, hála néhány új ismeretségnek, újra előtérbe került fiatal korom ezoterikus érdeklődése. Most azonban már lényegesen nagyobb tudással, tanulási vággyal, és az összefüggések pontosabb megértésével, teljesen más irányvonalat vett a terület iránti érdeklődés. A cél tisztább lett: alakítsuk át a földet, és az emberek gondolkodását úgy, hogy egy élhetőbb, szeretettel teli világunk legyen. Ha ezt elérjük, a korábbi álmaink, meséink(ufókról, különleges képességekről, stb.) is valóra válnak, nem lesznek már mesék. Új tudományt alkotnak, mely magyarázattal szolgál a mostani mesékre, tisztább energiákat, boldogabb életet biztosít.

Petkovics Katalin

Földi pályafutásomat halálélménnyel indítottam. Jó kezdet! - Akarom én ezt vagy mégis inkább visszamennék? A váltott hideg-meleg vizes fürdő és a vákuum azonban megtette a hatását! Az életet választottam!

Gyermekkorom nagy kihívást jelentett nekem és a szüleimnek egyaránt. Küzdöttem a szeretetükért, elfogadásukért, de valahogy sohasem azt kaptam, amire valóban igényem lett volna. Dacos, hisztis, akaratos lettem. Ilyen módon próbáltam megszerezni, amit úgy éreztem meg kellene kapnom. Azonban ez a módszer nem bizonyult a legjobbnak. Meg nem értettség és kemény nevelési módszerek következtek, hogy letörjék ezt a zabolázhatatlannak tűnő erőt. Elvárásaiknak soha nem tudtam megfelelni, ezért a megfelelő szeretet hiánya, elégedetlenségük és a kemény nevelés megtették a hatást. Önbizalom hiányos, akarat gyenge, céltalan, ürességet és hiányt érző gyermek és felnőtt vált belőlem, aki merő túlélésben van jelen. Tudat alatt megadtam magam a "kemény" sorsnak, ami nekem rendeltetett és vártam a végét. Nem volt hitem sem önmagamban sem a világban. Bár az álmok világa mást üzent! Hogy eljön az idő, amikor kibonthatom szárnyaim, és kitörhetek ebből az illúzióromboló szenvedő illúzióképből, amit eddig elfogadtam és valóságomként érzékeltem.

Mindeközben igyekeztem helyt állni a mindennapi életben. Dolgoztam titkárnőként, vezettem titkárságot, és kipróbáltam magam a kereskedelem területén is.

Aztán egyszer csak megráztam magam és azt mondtam: Elég volt!!! Mit kell tennem, hogy változtassak? Elindulok azon az úton, ahol megtalálom létezésem örömét és értelmét. Nyitott lettem és érdeklődő, erős vággyal az új dolgok, helyzetek, emberek, információk megismerésére. Megtaláltam azokat a tanítókat, mestereket, akiktől további útmutatást és segítséget kaptam. Sok tévhitemtől, önbüntető programomtól, áldozat szerepkörömtől kellett búcsút mondanom, aminek megélése fájdalmas volt. Nem tudtam, hogy mi van mögötte, helyette.

Képességeimet kapom vissza folyamatosan, melyeket az emberiség szolgálatában vagyok képes használni. Saját példámon keresztül mutatok rá, hogy semmi sem az, aminek látszik. Minden ember, aki azt érzi, hogy nem úgy alakul az élete, ahogy szeretné, és képes ezzel szembenézni, önmagában keresni a megoldást, az megkapja a segítséget a változtatáshoz.